Az utóbbi időszakban kitisztultak a túlvett spekulatív
pozíciók a határidős tőzsdéken, de nagy hatással volt az Indiában megemelt
importvámok miatt visszaeső kereslet is, ami húzta lefelé az arany árát.
Továbbá jelentős nyomás érkezett még az utóbbi két hétben az erős dollár felől
a nyersanyagok, köztük a nemesfém piacára. A dollár index zsinórban 12 egymást
követő napon erősödött, amire a zöldhasú erejét az euróval, japán jennel, angol
fonttal, kanadai dollárral, svéd koronával és a svájci frankkal szemben
együttvéve mutató index 1973-as indulása óta nem volt még példa. Ugyanakkor a
jellemzően hosszútávra tervező fizikai vásárlóknál, valamint az aranyra
specializálódott tőzsdén kereskedett alapoknál (ETF) egyáltalán nem lehet
masszív eladói hullámról beszélni. A Credit Suisse úgy véli, hogy az arany ára
eddig még nem reagálta le a tízéves futamidejű inflációkövető kötvények
(Treasury Inflation Protected Securities, TIPS) trendszerű emelkedését
Amerikában. Márpedig az aranyár hagyományosan ezzel párhuzamosan alakul, ami
nem véletlen, hiszen az infláció növekedése a reálkamatok csökkenését
eredményezi, ez pedig egyike az arany keresletét döntő módon befolyásoló
tényezőknek. A bank stratégái ezért abból indulnak ki, hogy ezt az
ellentmondást az arany árfolyamának emelkedése fogja majd feloldani. Az Arany
Világtanácstól (World Gold Council) érkező legfrissebb fundamentális adatok az
idei első negyedévre vonatkozólag szintén adnak muníciót az arany mellett
érvelőknek. Bár a nemesfém iránti globális kereslet az év első három hónapjában
visszaesett 5 százalékkal, ez leginkább az ékszeripar csökkenő fogyasztásának
tudható be. A stratégiai nagybefektetők – köztük Soros György, aki újabban
csaknem megnégyszerezte aranybefektetéseit – és a jegybanki aranyvásárlások
által támasztott kereslet ezzel szemben erős tudott maradni. Ez a befektetési
portfoliókban meglévő kockázatok kezelésének, egy szélesebb diverzifikációs
szükséglet felé mutató tartós trendnek a jele. Ennek kapcsán különösen egyes
ázsiai országok hajlamosak az aranyár mérséklődését bevásárlásra kihasználni. Az
aranyár elmúlt heti visszaemelkedése részben technikai természetű, részben az
amerikai konjunktúra körüli aggodalmak okozták. Előbb középszerű
foglalkoztatási adatokról jöttek hírek, majd a gazdaság növekedésével
kapcsolatosan érkező negatív kilátások mozgatták meg a befektetők fantáziáját
arra vonatkozólag, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve
Bank (Fed) valamilyen formában ismét a monetáris lazítás eszköztárához nyúlhat.
Az arany árfolyama a hónap eleje óta 7,5 százalékot esett vissza. A technikai
kereskedés buktatóinak kiszolgáltatott nemesfém még az erős dollárnak és az
általános piaci letargiának is áldozatul esik, és egyelőre képtelen pontot
tenni a tavaly szeptember óta tartó korrekciója végére. Az események hátterében
az amúgy periférikus jelentőségű görög gazdaság vergődése és Athén politikai
csődje áll, amely Európa centrális erőterébe manőverezve magát pusztító erővel
súlyt le a piacokra – tájékoztat a www.aranypiac.hu. 2011. szeptember 6-án érte
el eddigi történelmi rekordját az arany jegyzése. Aznap a londoni fizikai
kereskedésben 1.895 dolláron rögzítették egy uncia (31,1 gramm) arany árát.
Ugyanazon a napon a svájci jegybank közleményben tudatta, hogy a jövőben már
nem fogja engedi 1,2-nél alacsonyabb szintre a svájci frank euróval szembeni
árfolyamát. Erre az intézkedésre azt követően került sor, hogy a tavaly nyáron
felerősödött általános válsághangulatban az alpesi deviza csaknem az euróval
való paritásig felértékelődött, ami komoly kockázatot jelentett a svájci
gazdaság számára, ráadásul felvetve a defláció veszélyét is. Az aranyár
rekordjának és a frank árfolyamrögzítésének különös egybeesését leginkább az
teszi elgondolkodtatóvá, hogy az arany árfolyama ettől kezdve rabjává vált egy
elhúzódó korrekciónak. A kurzus azóta hullámvölgyeken és -hegyeken át véve az
irányt 1.554 dollárra érkezett meg Londonban a tegnapi nap folyamán, ami közel
20 százalékos mínusz jelent annak, aki dollárban fizetve a csúcson szállt be az
aranyba. Ugyanakkor Európából nézve ez a korrekció kevéssé érthető. A pénzügyi
világ gondjai kicsit sem csökkentetek az utóbbi időkben, és ezeket még
politikai válság is tetőzi Európa több országában. Mindez az egyre kritikusabb
szinteket elérő euróválság és a kontinens romló gazdasági kilátásainak képében
mutatkozik meg. Ennek ellenére az arany árfolyama meredek emelkedés helyett
csökken, és ez most bizonytalanságot szül a befektetők körében. A válság
köröttünk van, és a befektetők aggódnak a megtakarításaik biztonságáért. Az
arany ennek ellenére mégsem tölti be biztonsági menedék szerepét. Ez annál is
meglepőbb, mint hogy az Európai Központi Bank legutóbbi májusi Havi jelentése
bár kiegyensúlyozott megfogalmazásokkal igyekszik nyugtatni a kedélyeket,
számos ponton mégis árulkodó kijelentéseket tesz: „A legfrissebb euroövezeti
felmérési mutatók széles körű bizonytalanságra utalnak a gazdasági szereplők
körében. Az év során a konjunktúra fokozatos magára találására lehet számítani.
Ezzel együtt a kilátásokat változatlanul lefelé mutató kockázatok övezik.” Az
EKB jelentés számszerűsített adatai mindenesetre világos nyelvet beszélnek. Az
elemzők eddigi előrejelzésével szemben 10,6 százalék helyett 11 százalékra
növekszenek az euroövezet idei munkanélküliségi rátájával kapcsolatos
várakozások. A jelentés szerint a 2012-es év gazdasági növekedése 0,1
százalékra eshet vissza. Az inflációs előrejelzések pedig a még februárban
becsült 1,9 százalékról mostanra 2,3 százalékra ugrottak meg. Az arany
menedékszerepének időleges elvesztése valójában nem szokatlan jelenség. Ilyenre
volt példa már máskor is az arany történetében. Legutóbb 2008 végén, amikor az
Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság hirtelen drámai dinamikával
átcsapott az Atlanti óceánon. Az arany árfolyama akkor is minden várakozás
ellenére, emelkedés helyett meredek zuhanást mutatott. Aznap, amikor 2008.
szeptember 15-én az amerikai Lehman Brothers befektetési bank csődvédelembe
menekült 775 dollárt kellett fizetni egy uncia aranyért. Az azt követő két
hétben 905 dollárig szaladtak el a jegyzések, csak azért, hogy további egy
hónappal később már mindössze 700 dollárra essenek vissza. Ez sokaknak okozott
akkor fejtörést, főleg, hogy 2008 tavaszán egyszer már átlépte a kurzus a
mágikus 1.000 dollárt is. Az 1.000 dollár ismételt elérésére mindenesetre egy
egész évet kellett akkoriban várni a Lehman-katasztrófa után, majd azt követően
az arany ára csaknem zsinóron húzva emelkedett tovább. Mint minden piacon, úgy
az arany esetében is vannak időszakok, amelyeket a hosszútávú befektetők kiülni
kénytelenek. Egy bikapiac normális velejárója a megtisztulás, amikor spekulatív
befektetők a legkülönfélébb okokból kifolyólag zárhatják a pozícióikat. A
legkézenfekvőbben likviditási nehézségek vezethetnek aranyeladáshoz. Legyen szó
általános pénzszűkéről a kisbefektetőknél az egyéb jövedelemtermelő források
elapadása miatt vagy a spekulánsok pozíciótisztításáról, amit az árfolyam
technikai képének változása szül. De a rossz piaci hangulat hatására a nagy
befektetési alapokból fokozottan kivont betétek finanszírozása is szükségessé
teheti egyes eszközök likvidálását, mint ahogy a bankok egymás közötti
hitelezésére előteremtendő dollár likviditás is. Mindez csak néhány figyelembevételre ajánlott
szempont, hiszen a befektetői reakciók mindig rendkívül összetettek. És
különösen az arany piacának hátterében működő mozgatórugókra igaz az, hogy azok
teljes terjedelmükben gyakran még a közeli megfigyelők számára is rejtve
maradnak. Az mindenesetre aligha vitatható, hogy az elmúlt években éppen a
válság leküzdésére tett intézkedések lökték egyre feljebb az arany árát. Ezért
amíg a válságból való kilábalásra nincs más recept, mint a pénzmennyiség
további bővítése, addig az árfolyam aktuális gyengélkedése nem változtat semmit
a hosszútávú kilátásokon.
Forrás: Világgazdaság.hu
Szerző: Aranypiac.hu
