2012. május 25., péntek

A dollár és az arany jellemzően együtt „tandemoznak”...


A dollár árfolyama április vége óta csak egy utat ismer: mindig csak előre és egyre csak feljebb.  Amíg ez a szárnyalás eltart, addig nincs sok esély az aranyár emelkedésére. A mostani 1,26 alatti euró-dollár keresztárfolyam helyett legalább 1,30 fölé kéne visszatornásznia magát az eurónak ahhoz, hogy az unciánként 1.600 dollár feletti árszinteknek ismét realitása legyen – tájékoztat a www.aranypiac.hu. Miközben az egész világot maga alá temetik az adóssághegyek, csökken az arany és az ezüst ára. Hogyan lehetséges ez, ha mindez idáig éppen a drámai adósságnövekedés, pontosabban a mögöttes könnyű pénz politikája szolgáltatta a legfőbb érveket a nemesfémek drágulása mellett? Az arany árfolyamát számos tényező befolyásolja, az államadósságok problémája csak egy a sok közül. Lehet boncolgatni az arany és az ezüst árfolyama közötti viszonyítási arányokat, a kitermelés költségeit, a jegybanki aranyvásárlások alakulását, a reálkamatokat és az inflációt, a technikai kereskedés mozgatórugóit, az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok térnyerésének hatását, az ázsiai fogyasztók arany iránti igényét, az ékszeriparban megfigyelhető szezonalitásokat, a határidős kereskedés letéti díjainak vagy a törvényi és adózási szabályozások befolyását a spekulációra illetve a fizikai aranyvásárlásra, hangulati tényezőket, manipulatív céllal történő intervenciók lehetőségét és még nagyon sok minden más egyebet. Mindezek mellett még a dollár ereje is hangsúlyos befolyással bír a sárga nemesfém jegyzésére. A dollár és az arany jellemzően együtt „tandemoznak”. Pedig náluk egyenlőtlenebb párost nehéz elképzelni. Az amerikai fizetőeszköz mögött „fedezetként” felhalmozott adósság ebben a pillanatban megközelíti a 16.000.000.000.000 (16 billió) dollárt, de az USA-dollár ennek ellenére nem veszít keresettségéből tartalék- és kereskedelmi devizaként. Emellett ott van az arany, amely véges földi előfordulása miatt, hosszútávú kincsképzőként és végső fizetőeszközként kitüntetett megbecsülésnek örvend világszerte.
Ha a dollár árfolyama esik, akkor az aranyé emelkedik – legalábbis többnyire. És fordítva ez ugyanígy igaz. E két fizetőeszköz egymással való hagyományos kapcsolata immár hetek óta rányomja a bélyegét a nemesfém árfolyamának alakulására. Az ok prózai: Mivel az euró, amely a világ második számú tartalékdevizája, az eszkalálódó európai válság eredményeként éppen holtvágányra manőverezi magát, valósággal menekül a tőke az amerikai dollárba. A teljesen kiszámíthatatlan görög fejlemények és azok következményei miatt amúgy is a félelem az úr a piacokon. A részvényindexek nemzetközileg mélyrepülésben vannak, mivel a befektetők a kockázatokat csökkentve jelenleg inkább a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosító likviditást választják és némi túlzással mindent adnak, ami csak pénzzé tehető. A dollár iránti kereslet tehát erős, így a „zöldhasú” felértékelődik, és ezt a nyersanyagok – köztük az arany is – mintegy tükörképként megszenvedik. A dollár menedék szerepe ismét előtérbe került, és az index látványos emelkedésbe fordult. Ezzel egy időben kezdetét vette az aranyár korrekciója az akkoriban elért történelmi rekordszintekről. Aztán a tavalyi év vége felé megállt a dollár erősödése, így az idei első negyedévben az arany is visszakapaszkodott a történelmi magasságokba. Április vége óta azonban ismét egyértelműen felfelé vette az irányt az amerikai fizetőeszköz jegyzése, és ez újfent padlóra küldte a nemesfémet. Ha a dollár tejes egészében kihasználná a technikailag lehetséges emelkedési potenciálját, úgy kizárólag ez alapján szakadhatna az arany akár még 1.350-1.450 dollárig is tovább.
Forrás: profitline.hu