2011. augusztus 15., hétfő

„Thank God for Gold!”...

Az elmúlt hetekben ismét beigazolódott a fizikai arany központi szerepe a befektetések palettáján. Utalva a szuverén adósságválságok egyre fojtogató terjedésére, amihez még Európa és Amerika fenyegető recessziója is párosul, valamint a pánikszerű tőzsdei fejleményekre és a svájci frank történelmi mértékű erősödésére a New York-i tőzsde egyik kereskedője a CNBC tévétársaságnak nyilatkozva az ég felé emelte karjait, és azt találta mondani „Thank God for Gold!” – „Istennek hála van arany!”. A részvénypiacok aktuális veszteségeivel számos már ismert probléma került előtérbe, amelyek egymásra halmozott terhe alatt légvárként roskadtak össze a világ tőzsdéi. Például annak felismerése, hogy az USA adósságproblémájára csak rövidtávú „megoldás” született. Vagy az, hogy hetek óta csak kijózanítóan rossz adatok érkeznek az USA gazdaságáról, amiért ismét felerősödnek a világmértékű recesszió kiújulására vonatkozó félelmek. Rontja a hangulatot, hogy továbbra is bizonytalanságot szülnek az amerikai Fed mennyiségi lazító programjának folytatásával kapcsolatos várakozások. Borzolják a kedélyeket Jean-Claude Trichet európai jegybankelnök riasztó szavai, amikor azt találja mondani, hogy „rendkívül rosszak az európai konjunktúra kilátásai”, mint ahogy az olasz és spanyol államkötvényhozamok jelentős emelkedése is. De említhetőek még a véget érni nem akaró válságtanácskozások az EU-ban, és a pénzügyi segélycsomagok emelésének folyamatos szükségszerűsége, valamint az, hogy rossz hírek érkeznek a bankszektor háza tájáról is (például 30 ezer fős leépítés a HSBC banknál, kimagasló veszteségek a Royal Bank of Scotland-nál, romló csődkockázati mutatók stb.) Mindösszességében a legrosszabb azonban az a felismerés, hogy a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság teljes erővel visszatérni látszik. A jegybanki pénzáradat és az állami konjunktúraprogramok csak arra voltak elegendőek, hogy a nagy összeomlást néhány évvel elodázzák. A központi bankok már kiaknázták teljes eszköztárukat (kamatcsökkentések, kötvényvásárlások, pénzügyi mentőmechanizmusok) tartós eredmény elérése nélkül. Azok az államok, amelyek korábban bankokat mentettek meg az összeomlástól, most maguk is vészes pénzszűkébe kerültek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a válság csak egy széleskörű, minden OECD-tagállamra kiterjedő adósságátrendezés árán lesz megoldható. Mielőtt azonban erre sor kerülne, még egy súlyos recesszió fenyegetésével kell megküzdenie a világnak, ami katasztrofális inflációba torkollhat a rendszer majdani tényleges „resetelése” előtt. Az arany kurzusa az elmúlt héten mind dollárban, mind pedig forintban új történelmi magasságokba kapaszkodott. Péntek délután egy uncia (31,1 g) befektetési arany 1.736 dollárba került Londonban, ami 4,66%-os növekedést jelent egy hét alatt. A magyar fizetőeszközben számolva a pénteki záróár 334.076 forint volt, ami 4,09%-os héten belüli növekménynek felel meg. Az azonnali szállítású arany jegyzése járt a múlt hét folyamán 1.800 dollár felett is, de a végül nem tudott megkapaszkodni ebben az új tartományban. Ez részben a piac rövidtávú túlhevülésével magyarázható, másrészt pedig az amerikai határidős tőzsdén péntektől érvénybe lépett letéti biztosítékok megemelése törte meg a lendületet. A jegyzések nagymértékű emelkedése jellemzően profitrealizálással is jár, ezért a kisebb korrekciók normális és egészséges velejárói az árfolyamok alakulásának. Az alkalmanként kialakuló túlzásokat ily módon teszi helyére a piac, anélkül hogy indokolt lenne máris „kidurrant aranybuborékot” emlegetni. Rövidtávon technikailag még további korrekcióval érdemes számolni, amely az 1.700 dolláros szintekig, sőt még az alá is elérhet. 1.660 és 1.680 dollár között azonban erős támaszra lelhet a kurzus, amely egy további lecsúszásnak határt szabhat. Legkésőbb erről a szintről akár már startolhat is a következő csúcstámadás.
Forrás: aranypiac.hu