A Világbank elnöke visszatérne az aranystandard rendszerhez. A korábbi szisztémát szerinte a mai viszonyokhoz kellene igazítani, ez azonban nem aratott osztatlan sikert a jegybankok körében. Ez utóbbiak szerint ugyanis az aranybánya-társaságok súlya túlságosan megnőne a világban. A világ vezető gazdaságainak meg kéne fontolniuk egy módosított aranystandardrendszerhez való visszatérést - jelentette be a közelmúltban Robert Zoellick, a Világbank elnöke. A mintát a nyolcvanas évek eleje-közepe szolgáltatja, amikor az amerikai kormány egyfelől ellenállt a törvényhozás protekcionista törekvéseinek, másfelől meggyőzte a világ akkori vezető hatalmait, hogy működjenek együtt a dollár árfolyamának gyengítése, majd stabilizálása érdekében. Zoellick szerint a G20 országainak olyan párhuzamos reformokban kellene megállapodniuk, amelyek megalapozzák a gazdasági növekedést, például az USA-nak és Kínának meg kellene állapodnia a jüan fokozatos felértékeléséről és ezzel egyidejűleg a külkereskedelmet korlátozó amerikai intézkedések elhagyásáról. A legerősebb országoknak vállalniuk kéne, hogy csak kivételes esetekben és csak a többiekkel egyeztetve tesznek lépéseket devizájuk árfolyamának szabályozása érdekében. Az elnök szerint a világ vezető valutáinak részvételével létre kellene hozni egy új Bretton Woods-i rendszert, amelyben elődjéhez hasonlóan az arany is szerepet kaphatna, mint az inflációval, a deflációval és a devizaárfolyamok alakulásával kapcsolatos piaci várakozásokat jelző értékmérő. Az Amerikai Egyesült Államok először 1792-ben adott hivatalos pénzügyi szerepet az aranynak, amikor a Kongresszus a nemzeti valutát arany- és ezüstalapra helyezte, ezzel garantálva a papírpénz korlátlan aranyra, illetve ezüstre válthatóságát. Az 1930-as években bekövetkezett nagy gazdasági válság idején a legtöbb ország kénytelen volt leválasztani valutáját az aranyról, hogy megpróbálják stabilizálni a gazdaságukat. Az arany hivatalosan 1944-ben került vissza a világ pénzügyi rendszerébe, mikor a második világháborút követően Bretton Woodsban megalkották az aranydeviza-rendszert, egy olyan monetáris rendszert, melyben egy ország pénzének értéke a törvény által megszabott módon az arany egy rögzített mennyiségével volt egyenlő és a belső valuta meghatározott mértékben aranyra váltható bankjegyek formáját öltötte. Az aranypénzrendszer hatásaként az ország valutaárfolyama a többi aranypénzhez képest szűk határok között állandósult.
A rendszer 1971-ben szétesett, mivel a csökkenő amerikai aranykészletek és a dollár iránt megnövekedett kereslet nem tették lehetővé a dollár fix áras aranyra válthatóságát. A rendszer alapvető problémája azon az ellentmondáson alapult, hogy a dollár, mint nemzetközileg elfogadott tartalék valuta és fizetőeszköz szükségképpen együtt járt az amerikai fizetési mérleghiánnyal. Ez aláásta a dollár stabilitásába vetett nemzetközi bizalmat, aminek egyetlen kézzelfogható alapja az aranyraválthatóság maradt. Ezt pedig az Amerikai Egyesült Államok egyre kevésbé tudta vállalni az aranykészletek folyamatos csökkenése miatt. Az arany iránti kereslet azonban a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után sem csökkent, mivel azonban a rögzített áron történő átváltás megszűnt, megteremtődött az aranynak, mint tőzsdei terméknek a forgalmazási lehetősége. Amerikában 1974 végén indult be a határidős aranykereskedés, mellyel egyidejűleg véget vetettek az amerikai állampolgárokra vonatkozó, az arany magántulajdonlásáról szóló, 41 évig tartó tilalomnak.
Forrás: Napi gazdaság
